141 ezer forint. Mindössze ennyivel kerül többe a zöld rendszámos és gázolajos hibrid E-osztály, mint a normál dízel alapmodell. Megnéztük mit tud.

A Mercedes egyik legnagyobb darabszámban értékesített modellje az E-osztály, mely aktuális változatában már jó ideje velünk van, és amely többféle karosszériaváltozatban készülő német prémiumautóból többek közt hibrid kivitel is létezik. Ez utóbbit egészen a közelmúltig úgy hívták, hogy 350e, nemrégiben azonban feltűnt a színen két új zöld rendszámos E-Klasse, még pedig a 300e, illetve a 300de. Míg az előbbi az elődhöz hasonlóan benzinmotorra épül, addig az utóbbi, alábbiakban részletesen is bemutatandó teljesen új változat gázolajos alapokra építkezik.

A jellegzetes hangú és alacsony fogyasztású dízelmotor, illetve a szuper környezettudatos villanymotor társítása nem ördögtől való dolog. Olyannyira nem, hogy a közelmúltban több ilyen lágyhibrid, illetve akár plugin hibrid kivitelű autó is forgalomba került például az Audi, a Citroen, a Kia, a Peugeot és a Volvo háza táján. Ezek között akadtak jól és kevésbé jól sikerült modellek, de talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a dízelhibrid elgondolás az eddigiekben nem igazán váltotta be a hozzáfűzött reményeket. És mi a helyzet a Mercedes-szel?

Nos, a stuttgartiak fogtak egy már jól bevált 2 literes lökettérfogatú 4 hengeres turbódízelmotort és összepárosították egy a korábbiaknál erősebb villanymotorral, valamint egy megnövelt kapacitású akkumulátort és egy kiváló 9 fokozatú automataváltót is bedobtak a közösbe. A jobb oldalt hátul tankolható dízelmotor 194 lóerős teljesítményt, illetve 400 Nm-es nyomatékot ad le, ami már önmagában véve sem kevés. Ehhez azonban hozzájön még egy 88 helyett immár 122 lóerős villanymotor, melynek nyomatéka nem kevesebb, mint 440 Nm. A végeredmény pedig 306 lóerő, illetve 700 Nm. Erre szokás mondani, hogy ezzel azért már odébb lehet állni.

Állóhelyzetből 5,9 másodperc alatt el lehet érni a 100-as tempót és a gyorsulásnak csak 250 km/h-nál szakad vége. A 300de-vel igen dinamikusan lehet közlekedni, ám zsenialitása mégsem ebben rejlik. Hanem abban, hogy mennyire könnyeden és észrevétlen módon működik a hibrid hajtáslánca. Alaphelyzetben mindig elektromosan indul el az autó, és gombnyomásra az is kikényszeríthető, hogy egészen az akkumulátor lemerüléséig villannyal üzemeljen – maximum 130-as tempóig. Utóbbi esetben csak és kizárólag akkor kel életre a belsőégésű motor, ha a gázpedált teljesen a padlóba tiporjuk. Hibrid módban a rendszer nagyon ügyesen kapcsolgatja ki és be a különböző hajtáselemeket, és ha a szenzorok, illetve a navigáció által szolgáltatott adatok úgy alakulnak, akkor teljesen automatikusan képes vitorlázni, vagy éppen maximálisan rekuperálni a zöld E-osztály.

E-save módban a villanymotor pihen, ilyenkor ugyanis az utazás hátralévő részére tartalékolhatjuk az elektromos töltést. A Charge funkciót aktiválva pedig úgy közlekedhetünk, hogy mindvégig jár a dízelmotor, ami közben energiával tölti fel a megfáradt akkumulátort. A gyártó által megjelölt 54 kilométeres elektromos hatótávot a gyakorlatban lehetetlen hozni, de azért az általunk elért mintegy 40 kilométeres érték sem nevezhető rossznak. A korábbiakhoz képest 6,4-ről 13,5 kWh-ra nőtt a lítium-ion akkumulátor kapacitása. A lemerült telepet a jobb hátsó lámpa alatti Type 2-es csatlakozón keresztül lehet feltölteni. Ehhez otthon körülbelül 5-7 órányi idő szükséges, gyorsabb töltő esetén viszont akár 1,5 óra alatt megúszható a folyamat.

Ha gyakran töltőre tudjuk dugni a kocsit, akkor logikusan akár 0 literes fogyasztás mellett is közlekedhetünk. Ha néhány 10 kilométernél többet autózunk egyszerre, akkor a töltés gyakoriságától függően 3-4 literes fogyasztással számolhatunk, ha pedig töltés nélküli hosszú utakról van szó, akkor reálisan valahol 5-6 liter magasságában alakul a 100 kilométerre levetített fogyasztás. Ezek kiváló értékek egy olyan prémiumautótól, amely közel 5 méter hosszú, és amelynek utasterében a legnagyobb kényelemben utazhatunk. Más kérdés, hogy a hibridség miatt 370 literesre olvadt a normál E-osztály amúgy korrekt méretű csomagtartója, illetve itt jegyzendő meg, hogy a 300de mintegy 3 mázsával nehezebb a normál dízel testvérmodelljeinél.

Az indítógomb lenyomását követően mindig a Comfort üzemmód aktiválja magát, és tapasztalataink szerint ez is passzol leginkább az E-osztály ezen kivitelének imidzséhez. A motor sosem pörgi túl magát, a sebességváltó finoman és időben vált és az adaptív felfüggesztés is elnyel minden úthibát. A deciliter- és kWh-huszárok számára értelemszerűen az übertakarékos Eco mód az ideális választás, a Sport és Sport+ üzemmódokat viszont nem tudtuk hovatenni. Egyrészt ez az autó nem a sportosságról szól, másrészt már Comfort módban is olyan dinamikát kapunk, aminél egyszerűen nem is kívánhatunk többet, jobbat. Adott továbbá egy Individual mód is, melyben az autó egyes részegységeit a kedvünk szerint hangolhatjuk be. A műszerfalon két darab hatalmas és kiváló minőségű kijelző található, azonban negatívum, hogy ezek közül egyik sem érintésérzékeny. Ez annak tudható be, hogy az E-osztály egyelőre még nem kapta meg a gyártó legfejlettebb infotainment rendszerét, az MBUX-et.

A tiszta működésről harmadik generációs Bluetec SCR rendszer, illetve megnövelt tartályméretű AdBlue rendszer gondoskodik. Érdekesség, hogy a 300de másfajta részecskeszűrőt kapott, mint normál dízel társai: az újfajta szűrő nem igényel bemelegítést, hanem alap hőmérséklet mellett is kiválóan ellátja a feladatát. Az üzemanyagtartály 66 literes, ami még árammal való töltögetés nélkül is 1200-1300 kilométer körüli hatótávval kecsegtet. Nincs mese, az E300de nemcsak lokálisan zéró károsanyagkibocsátású városi villanyautóként, hanem igen hosszú távokra használt dízel utazóautóként is remekül megállja a helyét. Amennyiben nagyon ágálunk a gázolaj ellen, remek alternatíva a 2 literes 4 hengeres benzinmotorra épülő 300e változat. Ez a 211 lóerős belsőégésű motoros verzió 320 lóerős és 700 Nm nyomatékú, 5,7 másodperc alatt tudja le a 0-100-as sprintet, és elvileg nem fogyaszt sokkal többet a 300de-nél.

Ahhoz, hogy spórolhassunk, általában már gazdagnak kell lennünk. A Mercedes E 300de sem számít olcsó mulatságnak, azonban az importőrnek sikerült igen korrekt módon beáraznia a zöld rendszám megannyi előnyét élvező környezettudatos típust. A modell alapára 15 490 000 forint, ami annak fényében igen baráti, hogy a 194 lóerős dízelmotorral szerelt E 220d 15 349 220 forinttól indul. Ez a mintegy 141 ezer forintos differencia pedig egyértelműen a hibrid E-osztály felé billenti a mérleg nyelvét.

A benzines hibrid E 300e egyébként fillérre ugyanannyiba kerül, mint az E 300de, és persze néhány drágább extra megrendelésével mindkét változat ára könnyen 20-25 millió forint magasságába tornászható. Hab a tortán, hogy mindkét hibrid E-osztály rendelhető 480 literes csomagterű kombi változatban is.

The post Szinte ajándék: kipróbáltuk a dízelhibrid új Mercedes E-osztályt appeared first on ZoldAutok.hu.



Forrás: zoldautok.hu

Hozzászólások

hozzászólások