Imádom, nem akarok kiszállni belőle – áradozik az Ampera tulaja, miközben a vezetőülésben ülve mutogatja, hogy melyik kapcsolóval mi történik az autóval. „Nagyon jó autó. Minden nap ezzel járok”. Mi sem igazolná jobban az Amperát, mint hogy egy BMW sportautó lett mellékes az elektromos érkezése után.  A búcsú után kiveszi a táskáját, és indul. „Nem lesz baj, de ha bármi van, azért hívj fel. Bármikor” – adja át a kulcsot, és indul, hogy néhány napig újra a benzinzabáló hátsókerék hajtású némettel koptassa Budapest aszfaltját.

Én pedig elindulok a meglepően hangtalan, tágas és jó kiállású Amperával. A város leggyakoribb villanyosa ez, amelyet használtan már akár néhány millióért is beszerezhet az, aki belekóstolna az elektromos közlekedésbe. A hatótáv száz kilométer alatti, amivel a napi rutint simán megjárjuk villannyal, a többire pedig ott a hatósugárnövelő otto-motor.

Talán 8 százalék volt az akkumulátorcsomagban, amikor átvettem az autót, és egészen Hódmezővásárhelyről jöttem érte, így egyből leszögeződött, hogy a következő párszáz kilométerhez bizony benzinből terem majd meg a betevő.  Néhány kör után már körvonalazódott bennem egy valósabb kép az Amperáról. Nagy, majd kéttonnás kasztni, amit a 150 lóerős hibrid rendszer úgy mozdít meg, hogy simán letagadhatna 500 kilót. Ráadás kanyarokban is valami hasonló érzetet nyújtott az Opel.

Hazafelé csak másnap reggel vettem volna az irányt, hisz volt még némi elintéznivaló Pesten. Mikor ez megvolt, megtankoltam a kocsit, majd irány Versegyház. Itt lakik ugyanis az egyik barátom, akit úgy döntöttem, hazaviszek, hisz már hajnali fél 1 tájékán „ütött” az Ampera órája.

„Vezess te, te úgyis ritkán mész ilyennel” – beszéltük, hiszen mindketten élményként fogadtuk a német márkás, de inkább amerikai villanyost. A navigálás szerepe jutott rám, vagyis inkább a közvetítés, hiszen a Waze volt az, ami úgy gondolta, hogy az M3-as autópálya lesz a megfelelő irány. Oké, menjünk.

Aztán néhány kilométer után jött egy furcsa, de aggasztó hang a műszerfalból, és megjelent egy baljós üzenet is. „Csökkentett hajtás.”.

Micsoda? – kérdezte Marci a vezetőülésből. „Menj lassabban, lehet, hogy nem csinál elég áramot a benzinmotor” – mondtam, ami annyira nem tűnt logikus magyarázatnak, de reméltem, hogy csak ennyi a probléma. Kérdeztem, érez-e valamit, amire azt válaszolta, hogy gyengébb lett az autó. Elvégre Ő is pont ugyanezt jelezte.

Aztán még 2-3 kilométer után kijött újra ugyanaz az üzenet, amire már azt mondtam, hogy húzódjon le. Amúgy is éppen egy benzinkút mellett haladtunk el, ami hamarosan hatalmas szerencsének bizonyult. Már a lekanyarodó sávban ugyanis azt az üzenetet dobta elénk az autó, hogy a motor nem használható. Miközben pedig én ezt olvasom le a kijelzőről, a szemem aljából látom, hogy Marci tövig nyomkodja a gázpedált, eredmény nélkül. Eltűnt a hajtás.

A parkolóig elgurulva hagytuk kicsit nyugodni, hátha, de nem. Aztán láttuk, hogy ott a töltő shop bejárata mellet. Jackpot!

Szóval néhány méteren toltuk az Amperát, egészen az oszlopig, hogy kiderüljön, nem tölt a Type 2. Sebaj, a benzinkutakon szokott lenni hagyományos aljzat, ha pedig kicsit rugalmas a kutas, akkor engedi, hogy legalább egy negyed órára bedughassuk az autónkat.

Aztán jött a kegyetlen nemleges válasz a valamivel idősebb hölgy szájából, aki főként a magas fogyasztással érvelt. Akárhogyan is próbáltam elmagyarázni, hogy nem vesz fel több áramot, mint egy mosogatógép, a dugalj őre hajthatatlan volt. Áram nélkül maradtunk.

Aztán 10 perc keresgélés a neten, ami után arra jutottunk, hogy ilyen esetben gyakran az ólomsavas akkumulátor mondja fel a szolgálatot. Benzinkúton vagyunk, kábelt tudunk venni, autó meg úgyis jön egyszer. Ha szerencsénk van, neki lesz, és azt sem kell venni.

Szerencsénk volt. Jött egy srác, aki egy 1993-as Renault Clióval vállalta, hogy bebikázza a villanyos „kis akksiját”. Kínáltam, de nem kért semmit a kútról, még egy üdítőt se, pedig lelkesen pumpálta a gázt, és vele az áramot az Amperánk akkumulátorjába. Kábel levesz és jöjjön, aminek jönnie kell. Megnyomom a startot, és elindul az Ampera. Ezaz!

A benzinmotor kissé dadogva, de hallhatóan komoly munkába kezdett az autó orrában, amit a fogyasztásmérő is igazolt. Hagytuk kicsit járni, ami alatt percenként egy deciliter benzint öntött a motorba. Aztán hat perc és majdnem egy liter elfogyasztott nafta után jött a próbakör a kút mellett, ami után hálásan tértem vissza Marcihoz és a sráchoz, aki bebikázta az Amperát.

„Egy ötös lesz” – mondta. „Micsoda?! „ – válaszolok nevetve, valamelyest kikérve magamnak. „Egy ötös? Szórakozol?” „Autópályán ennyi”. Odaadtam, elvégre lehetett volna ennél drágább is a móka, de azért valamelyest zokon vettem a tarifát. Mindegy, megy az autó, örüljünk ennek, ha már nem tervezett kiadás csúszott a sztoriba.

Aztán nem kellett kerek 5 kilométer, hogy jöjjön az újabb hidegzuhany ugyanabból a tusból. Újra itt az üzenet: „Csökkentett hajtás”. Sávváltás. Innentől a leállósávon haladtam, 50-es tempóval, hiszen hajnali egy óra környékén már nem szerettem volna az autópálya két sávja mellett állni egy nem működő Amperával. Sikerült lejönni a pályáról, és már Gödöllőn gurultam, éppen egy benzinkút mellett, ahol a srác, akinek az ötöst adtam, már tankolta is a kocsiját a gyors bevételből, amikor egyszer lassulni kezdtem, padlógázra pedig lassultam tovább. Megállás, tanakodás.

Végül felébresztettem az Ampera tulaját, hogy elmondjam, tényleg nagyon sajnálom, hogy ilyenkor zaklatom, de nem működik az autója. Gyakorlatilag ő is éppen ugyanannyit tudott mondani rá, mint mi. Semmit. Gőzünk sem volt mi lehet a probléma. Mi ott ültünk, és láttuk, hogy nem megy az autó, Ő pedig jogosan nem értette, hogy hogy mehetett tönkre alattunk a hibrid.

A bikázás átmeneti megoldás volt, újra állt alattunk az Ampera. Annyi különbséggel, hogy most egy alvó városban, ahol rövid időn belül az eső is elkezdett szakadni. Fél óra várakozás után döntöttünk. Elkezdtük visszatolni az Amperát a benzinkútra.

Innentől pedig csak rosszabb lett a helyzet. Folytatás a következő cikkben…

The post Így ment tönkre alattam egy Opel Ampera – 1. rész appeared first on ZoldAutok.hu.



Forrás: zoldautok.hu

Hozzászólások

hozzászólások