Coaching! Munka, hivatás vagy életforma?

0
177

Rengeteg misztikum lengi körül a coachingot, mint szakmát. A „fiatal” szakterületről beszélgettem Csetneki Csabával, aki nem csak elismert coach és tréner, de a Verseny-Coach Kft. tulajdonosa is egyben.

Fotó: versenycoach.hu

Milyen készségekkel illetve képességekkel kell rendelkeznünk, ha ezzel a tevékenységgel szeretnénk foglalkozni?

  • Kezdeném azzal, amiről tudom, hogy már elcsépelt, de elengedhetetlen egy nagyfokú emberszeretet, nagyon sok türelem, és elfogadás. Szerintem, ha valaki jól működik abban, hogy tud úgy embereknek segíteni, támogatást nyújtani, akár tanácsot adni, vagy csak meghallgatni őket,úgy, hogy az ne önmagáról szóljon, öncélú legyen, hogy a saját igazát hajszolja, akkor jó irányba halad. Ha azon emberek közé tartozunk, akinek az emberek szívesen elmondanak dolgokat, és mi ezeket képesek vagyunk végighallgatni, s akár olyan kérdéseket feltenni, vagy olyan dolgokat mondani, ami aztán ki tud forrni a másik oldalon, akkor érdemes lehet erre a pályára lépni. Egyben ezek azok a kvalitások, amiket ha nem birtoklunk, akkor nem fogunk tudni coach-ként boldogulni.Mindenféleképpen előnyös valamilyen fokú – mértékű pszichológiai előtanulmány, vagy ismeret, legyen az akár pedagógia, gazdaságpszichológia. Ezek természetesen a coach képzésbe be is vannak építve. Ugyanakkor, ha valaki nagyon sokat dolgozott tanácsadó szférában vagy interjúztatott, már ő is megtapasztalta, hogyan kell meghallgatni illetve azt meghallani, hogy a másiknak mire van szüksége. Ezek a kulcsfontosságúak.

Mik azok a főbb élethelyzetek vagy akár problémát, amikkel úgy gondolod valóban érdemes coach szakember segítségét kérni?

  • A coaching, mint módszertan nagyon jó egy változás kezelésében, ha egy változást szeretnénk előkészíteni, lemenedzselni vagy megküzdeni vele. Nagyjából akkor érdemes szakemberhez fordulni, amikor már azt éled meg, hogy így egyedül már nem biztos, hogy meg tudod oldani, vagy nem biztos, hogy végig tudod gondolni. Általában úgy működünk, hogy töprengünk a saját dolgunkon, s ebben egy bizonyos pontig nagyon ügyesen el tudunk jutni, de ezen a ponton túl nem tudunk továbblépni. Miért lehet ez? Vagy, mert nem merünk vagy, mert nem tudjuk mi vár ránk ott ránk, ismeretlen a terület, de valami mindenképpen visszatart bennünket. Ebben tud egy coach szakember segíteni, hogy ezen az elakadási ponton át tud Téged segíteni. Végig tudod egy külső szemlélővel gondolni az adott dolgot úgy, hogy ne maradjon ki semmi, több szemszögből megvilágítva a dolgot.
    Sok esetben olyan problémával állunk szemben, amit nem lehet egyedül megemészteni, s nem is biztos, hogy arra van szükségem, hogy valaki megoldja, csak jó lenne, ha valaki meghallgatna, és nem lennék egyedül…

 

Saját ügyfélkörödön belül mik azon a leggyakrabban előforduló helyzetek, amivel felkeresnek?

  • Malévos hátterem mellett cirka 12 évig volt közöm egy fejvadász-tanácsadó irodához. Emiatt például nagyon sokszor találnak meg karrierváltás témájával. Természetesen a teljesség igény nélkül:
    • valaki munkát keres huzamosabb ideig, de valahogy nem boldogul ezzel
    • éppen egy elbocsátás után van, és ezzel kell szembenéznie, pánikba esik, mert nem tudja, hogyan kezdjen hozzá az új állás felkutatásának, mivel már mondjuk 15 éve nem kellett neki ilyet csinálnia
    • ki lett nevezve vezetőnek, és „bele kell nőnie a kabátba”
    • vagy szeretne vezetővé válni, és előre azon dolgozik, hogyan tudja ezt megteremteni magának (kiemelkedjen és észrevegyék), és hogy legyen erre kész
    • sokat dolgozom friss diplomásokkal, akik most lépnek ki az álláspiacra, hogyan tudnak beilleszkedni
    • sokat dolgozom olyanokkal, akik éppen kikerülnek egy szervezeti egységből (akár külön állósodnak, és saját vállalkozásba kezdenek, vagy már nem találja a helyét a szervezeti kultúrákban)A változás, út- és önmagam keresése, hogyan találom meg benne a helyemet, hogyan találjam meg azt, ami nekem a legjobb… Leginkább ez a mintázat ebben.

 

Trendek a coaching területén. Vannak-e nálatok is bevált sémák (trendek) amiket, használtok?

  • Nagyon sok féle irányzat van. A coaching tárháza nagyon nagy. Nagyon sok olyan eszközt, módszert használunk, melyek más fejlesztési műfajból, de akár a pszichoterápiából is ismertek. Szerintem mindegyik nagyon jó a maga nemében. Van, ami nagyon jó kifejezetten egy dologra, és van, ami sokkal szélesebb körű.
    Az a tapasztalatom, hogy az a fajta univerzalitás, vagy másképpen a konkrét eszközök elengedése, a szakmában bizonyos idő eltöltése után a szakembereknél megfigyelhető, azaz nem feltétlenül valamilyen nagyon leszűkített irányzat mentén működünk, hanem inkább, mint „csak” coach aposztrofáljuk magunkat.
    Nagyon sok eszköz, módszer van, és nem az én feladatom eldönteni, hogy az ügyfelemnél melyik kell vagy fog beválni, működni. Nekem az a dolgom, hogy minél szélesebb palettán tudjak támogatást nyújtani. IT-s nyelvet használva (sokat dolgozom IT-sekkel J ), hogy ebből a felhőből, ami az én szakmaiságom, sok mindent lehessen lehívni.A coachingba, mint módszertanba sok mindennek bele kell férnie. Amire nagyon jók az új eszközök, hogy szakemberként ne fásuljak bele a munkámba, vagy ne kerüljek bele egy „mókus-kerék” szindrómába. Mindig jó, ha az új módszereket megnézzük, mindig rávilágít arra, hogyan is működöm. Tudom-e éppenséggel ezt én hasznosítani a saját gyakorlatomban? És ezek mindig ébren tartanak szakmailag.

Szerinted egy coach mikor mondható sikeresnek? Honnan ismerhetünk rá egy sikeres coachra?

  • A siker mindig relatív, kinek mit is jelent… De onnan lehet szerintem, hogy nagy ügyfélköre van, nagy ügyfélóra száma (tapasztalata), ami lehetőleg referenciához kötődik.
    Egy nagyon jó indikátora egy coach sikerességének, hogy vannak-e visszatérő illetve a stabil ügyfelei.
    Például volt olyan ügyfelem, aki bankban dolgozott, kapott egy osztályvezetői kinevezést, és abban kérte a segítségemet, hogy „belenőhessen ebbe a kabátba”.
    Majd visszatért hozzám, hogy szeretne továbblépni stratégiai szintre. Fontos, hogy az ügyfél ne váljon függővé tőlünk, hanem legyenek önálló gondolatai, önműködő legyen, de sok esetben egy újabb feladat, kihívás esetén újra igénybe veszik szolgáltatásunkat, főleg, ha jó tapasztalata, emléke van a közös munkáról.
Fotó: redinfo

Lássuk be ez még egy igen feltörekvő szakág, még nem forrta ki magát teljesen. Viszont, mint minden szakmában itt is biztosan van egyfajta hígulási folyamat. Te hogy látod ez jelen pillanatban hol tart, és ez milyen hatással van rátok, mint szakemberekre?

  • Ez egy nagyon jó kérdés, és köszönöm, hogy feltetted. Ugye első sorban mi egyelőre még nem vagyunk hivatalosan bejegyzett szakma itthon Magyarországon, és ezen dolgozunk egy csomó szakemberrel illetve szakmai szervezettel, hogy ezt el tudjuk érni. Jelen állás szerint ma Magyarországon az coach, aki annak nevezi magát. Jobb esetben valamilyen coach iskolát elvégzett, de ez sem jelenti azt, hogy ő valóban az is, és minden rendben van.
    Úgy állok ehhez a kérdéshez, hogy a piac kiszűri kik azok, akiknek itt a helyük.
    Ha valaki elkezdi, tolja ezerrel, ennek ellenére nem működik, mert nem jól csinálja, akkor nem lesznek ügyfelei, s kiesik ebből. Ha jól csinálja, vannak ügyfelei, és akkor valószínűleg neki van létjogosultsága, hogy ezt a tevékenységet folytassa. Úgy gondolom, ha valaki jó szakember, és jól csinálja a munkáját, az mindig működik. Ha valaki nem, akkor azok szépen ki fognak kopni, aki viszont marad, azokkal van itt helye.

 

Így zárásnak. Mit ajánlanál azoknak az embereknek, akik rendelkeznek mindazon tulajdonságokkal, amikről már az elején beszéltünk, és szeretnének erre a pályára lépni?

  • Én úgy gondolom, hogy az élet nagyon sok színterén illetve rengeteg szakmábang ez a coaching szemlélet egy nagyon hasznos és profi dolog. Nagyon sokat tud hozzáadni a jelenhez. Attól, mert valaki kitanulja ezt a szakmát, nem feltétlen jelenti még azt, hogy ő coach lesz, és önálló vállalkozásba kezd. Nagyon sokan azért végzik el ezt a képzést, hogy az itt elsajátított módszereket be tudják építeni a saját életükbe vagy munkájukba, hogy hatékonyabbak lehessenek. Véleményem szerint inkább a coach szemléletről szól ez a szakma.
    Szerintem a legérdekesebb és legfontosabb, hogy ezt hol tanulja ki az ember a szakmát. Mi a legelső élményem róla, ami rányomhatja a bélyegét az egész témára vagy karrierre. Hogy érzem magam az adott képző helyen, megvan-e az az érzésem, hogy igen is jó helyen vagyok? Azt javaslom többször is járják körbe a lehetőségeket, és találják meg azt a képzést, ahol érzik, „itt van nekik dolguk!”.

Azt említetted, hogy TEÁOR kóddal még nem rendelkeztek (még nem hivatalos szakma). Ettől függetlenül vannak itthon olyan intézmények, amik akkreditáltak és szakképesítést adnak?

  • A felnőtt képzés követelményrendszere vonatkozik ezekre a képzésekre. Létezik akkreditációs rendszer, vannak okj-s képzések, és vannak államilag akkreditált képzések, ezek egyetemi vagy főiskolai posztgraduális képzések, illetve van nemzetközi akkreditációs rendszer is, mint például az ICF akkreditációs rendszere.
    Minél magasabb akkreditációval rendelkező oktatáson veszünk részt, annál biztosabban lehet azt tudni, hogy egy jó és stabil hátteret nyújt ehhez a szakmához.
    Ami még nagyon fontos, hogy ezekbe a képzésekbe legyen beépítve minél több gyakorlat, saját élmény és szakmai gyakorlat. Olyan szakmai gyakorlat, amit lekísérnek-követnek szupervízióval, eset megbeszéléssel. Tehát, amikor kipróbálja – az akkor már végzéshez közeli hallgató – magát egy valós ügyféllel, akkor ő ahhoz kapjon egy szakmai támogatást. Mindenféleképpen legyen hozzá egy tantermi támogatási rendszer.

 

Remélem Ti is úgy gondoljátok, hogy sok mindenre fény derült Csaba válaszaiból fő kérdésünkre: „mire is jó a coaching szakma, hivatás, vagy életforma?”

Aki érzi magában az erőt, hogy e szakma irányába orientálódjon, szerintem rendkívül fontos, hogy először önmagát (a tanulási folyamat alatt és/vagy után) rakja helyre a világban, s csak ezután lásson hozzá másoknak segíteni.

Én úgy látom, ez is egy olyan tevékenység, amit csak teljes emberként tudsz végezni, mivel felelősséggel tartozol azok irányába, akik megnyílnak neked.

Hozzászólások

hozzászólások